Mint mar irtam, korabban soha nem akartam külföldön dogozni, nem jutott eszembe. Több okom Volt, ennek a döntesnek a meghozatalara.

1. nem Volt normalis parkapcsolatom, csak felületes kapcsolataim voltak. Nem szokvanyos, a szonak annak az ertelmeben, hogy nem voltak szokaso együttjaros, közös programos kapcsoltos. Csupan testi kapcsolatok voltak. Internetes ismerkedessel is probalkoztam, de vagy a ferfi vagy az en oldalamrol valami nem stimmelt. Par randiig jutottunk. Tehat a szerelmi eletem a 0-hoz tendalt.

2. Volt egy munkahelyem, amit kedveltem. Mar tudtam, ismertem minden reszet, nem tudott ujat mutatni. Elmentem dolgozni, dolgoztam, hazamentem es masnap ugyanez Volt. Se több, se kevesebb, nem adott semmit a munka a fizetesen kivül. A fizetes atlagos Volt, de szellemileg nem jelentett nagy kihivast a szakmam. Tehat valtani szerettem volna.

3. A munkavaltas nem ment zökkenömentesen. Annak ellenere, hogy 2 nyelven beszelek, diplomam van, szakmai tapasztalattal rendelkezem, fiatal vagyok. Ha 200 helyre nem küldtem el a palyazatomat, akkor 1-re Sem. Valasz alig alig jött vissza. Ha vegre jött vegre egy allasinterju ketfele tapasztalatom Volt: vagy nem akartak bejelenteni, es majd zsebbe megkapom a fizetesemet, vagy olyan fizetest ajanlottak, amiböl keptelenseg megelni.

4. Az elet a szüleimmel nagyon kellemes Volt, de nem normalis, hogy 32 evesen a szüleimmel eltem.

 

Megosztás a facebookon

A rövid de annal tanulsagosabb fel eves kapcsolat utan, mint mar irtam nem sok szabadidöt hagytam maganak. Olyan kutyaharapast szörevel tipusu megoldast valasztottam. Regisztraltam egy tarskeresöre. Nekem nincs semmifele elöiteletem a tarskeresön szarbaszökkent kapcsolatokkal szemben. Miert ne tudna ket ember az interneten egymasra talalni? A szelektalas sok idöbe telik. Nem kell mindenkire idöt pazarolni, aki nem erdekel, hiszen a többiek is ugyanezt teszik.

Cseveresztem különbözö erdekes emberekkel:

- kedves, gazdag, elkenyeztetett, elfoglalt fiu, aki igazabol megirta, hogy talalkozhatunk es aztan menjek fel hozza (nem talalkoztunk)

- kedves, visszafogott ferfi, aki addig huzta a talalkozot, hogy a vegen nem is talalkoztunk soha

- kezdetben kedves es visszafogott fiu, akinel kibujt a szög a zsakbol, kiderült, hogy csak szexpartnernöt keresett valoszinü hosszasan tartogatott szüzessege elveszitesehe (elviccelödtem vele chaten egy darabig, aztan lekoptattam, termeszetesen nem vettem el a szüzesseget)

- kedves, okos ferfi, aki most erkezett vissza Amerikabol, szemelyesen talalkoztunk, nagyon kedves volt. 2 talalkozot kellett megbeszelnünk, mert valamiert az elsö nem jött össze. Aztan annyira lelkiismeret furdalasom lett emiatt, hogy összehoztunk egy masodik randevut. Kellemes volt, de nem volt köztünk semmi kemia, szikra, de tenyleg szimpatikus volt a fiatalember. Közöltem is vele.

- egy ferfi, akivel sokaig chateltünk, szemelyesen talalkoztunk, szimpatikus volt, komolyan gondolta, hivott volna masodik randevura, de nala sem ereztem azt, hogy valami megmozdult volna bennem

- egy kakukktojas: egy ismerösöm, aki elpanaszolta nekem, hogy most szakitott vele a baratnöje es menjek at hozza sirni. Tudtam, hogy milyen "vigasztalasrol" lesz szo, biztos voltam benne, hogy mit szeretne. De elmentem. Amikor nagyon nyomult es a konkret vigasztalasra ra akart terni, leallitottam. Aztan megbeszeltük, hogy legyünk baratok.

Es akkor (igazabol meg kakukktojasnal tett latogatasom elött) chateltem VELE, A-val, az igazival. A kepeit megneztem, de ugy döntöttem, majd ha ö ir, kezdemenyez, akkor ok, de amugy nem kezdek vele csevereszni. Aztan legnagyobb meglepetesemre ez megtörtent. De eleg röviden tarsalogtunk. Meg meg is beszeltünk egy talalkozot, jobban mondva egy idöpontot, de konkretumot nem. Nem talalkoztunk. A baratnöm azt mondta, akkor felejtsem el, ez komolytalan. De engem nem hagyott nyugodni. Visszatert, mintha mi sem törtent volna. Csevegeseink tetszettek nekem, valahogy ereztem bennük az igazi erdeklödest, küldött meg fenykepet is, amit "nekem keszitett" tegnap este, amikor a barataival szorakozni volt. Minden erdekelte, ami velem kapcsolatos. Az összes többi erdeklödöt leepitettem. Annyira az volt az erzesem, hogy ö az Ö.

Megosztás a facebookon

Honnan jöttem, hova leszek

Sosem voltam egy tarsasag központja, locsi-fecsi lany. Az a tipikus visszahuzodo kislany voltam, akit utolsonak valasztanak be tornaoran a kidobos csoportba. Az az ember, aki ritkan szol, de ha szol, akkor felfigyelnek ra. Tinedzserkoromban szegyeltem a testem. Nem akartam felnöni. Talan ezert is lettem vekony, kicsi, de formas melleim is megalltak a növesben, mintha azt akartak volna mutatni, minket itt nem szeretnek, inkabb szegyelnek. Egesz testem azt hirdeti, en egy pici lany vagyok, hagyjatok beken.

A testem viszont fellazadt az agyam ellen es ki akart törni, meg akarta mutatni, hogy ha nem szeretsz engem, ha szegyelsz, akkor adok ra okot. Ha nem engeded, hogy felnöjek es a nöiesseg felvathassa a gyermeki artatlansagot, akkor szenvedj. Azt akartam, hogy sokaig a szüleim kicsi lanya maradjak. Felcsillano, eltitkolt, elnyomott nöiessegemet csak titokban mertem megmutatni. Titokban, hazudozva, nem normalisan. Nem normalisan, mint egy tinedzser, aki elmegy bulizni, aztan a discoban  megismerkedik egy fiuval, csokoloznak, aztan jo esetben kellö ovintezkedesek mellett tulesik elsö szexualis elmenyen.

Nalam ez mashogy törtent. Persze, a tinedzserek többsege nem szamol be otthon a szüleinek, ha elkezdte felfedezni a testi szerelem örömeit. En ezt szigoruan titokban tartottam, pedig elveztem, titokban talalkoztunk minden alkalommal. Halas is lehetek neki, mert vigyazott ram. A szo szoros ertelmeben vigyazott ram. Mindig kedves es figyelmes volt, mindig vedekeztünk. De ö bevezetett engem a testi szerelem csodajaba. Minden alkalommal remegve vartam a fektelenül szenvedelyes talalkozasunkat. Ez nem volt mas, mint szex, szenvedelyes. Halas vagyok neki, mert bevezetett engem ebbe a csodaba. Halas vagyok, hogy nem egy tini fiuval veszitettem el a szüzessegemet, hanem egy erett ferfival, aki minden tapasztalatat atadta nekem. Ö volt az, aki kinyitotta a nöiessegemet. Ö tett engem növe. A szegyenlös kis tiniböl, növe valtam.

Visszaterve a szegyelt testemre, ö fellazadt ellenem. Meg akarta mutatni, hogy ha nem szeretsz, nem fogadsz el, nem vagy egyensulyban önmagaddal, nem akarod követni a sajat korodat, fejlödesedet, az nem maradhat következmenyek nelkül. Akkor a tested fellazad. A mindig szegyelt melleim, a nöiesseg egyik szimboluma került a közeppontba.

Megosztás a facebookon

Amit elrontottam en...

Hogy mit rontottam el?

Sok mindent.

Nem kellett volna vele maradni, akkor kellett volna elszaladni. Akkor, amikor azt mondta... De akkor ö visszatartott, hogy minden jo lesz. De en naiv voltam, tapasztalatlan, szeretetre, szerelemre vagytam. Pedig akkor kellett volna arra a belsö hangra hallgatni.

Fel ev utan kiderült, hogy a belsö hangomnak igaza volt. Sok minden kellett ehhez, az ö extrem eletformaja, tisztasagmaniaja, az en gyavasagom, passzivitasom, kenyelemszeretetem. Nem illettünk egymashoz. Vele nem lett volna közös jövönk. Semmi eselye nem lett volna a közös eletünknek hosszu tavon, vagy egy csaladnak vele. Leültünk, ö kimondta, nyugodt volt, en sirtam es nem akartam, fogadkoztam.

Kicsit egyedül kellett volna maradni, nem eröltetni a szakitas utan, hogy ujat talaljak.

De egyedül voltam, egyedül egy idegen orszagban. Egyedül egy uj eletben, egy uj munkaval, egy idegen nyelvvel. 

Egyedül kellett volna maradnom egy kicsit, elvezni a szabadsagot, az uj elet lehetösegeit, tanulni az önallosagot, baratokat keresni.

Baratokat kellett volna talalni, nyitottabbnak kellett volna lennem, uj baratokat keresni. Nem lett volna szabad felni az ujtol, az egyedüllettöl, a maganytol, a szabadsagtol.

A munkaban batrabbnak kellett volna lennem. Kezdemenyezöbbnek kellett volna lennem, de mindig kisebbrendüsegi erzesem volt/van, hogy en nem beszelem anyanyelvi szinten a nemetet. Mas az, otthon anyanak a sulibol hazavinni a nemet 5-öst, mint itt, elesben, a mindennapokban.

De en ketsegbe voltam esve, ketsegbe voltam esve, hogy egyedül maradok egy idegen orszagban. Magamra hagyatva. Sosem voltam meg azelött 1 napnal hosszabban egyedül.

 

Megosztás a facebookon

Az osztrak eletem kezdete

Tehat ott tartottam, hogy a kezdet nagyon euforikus volt. Latszolag tündermese. Munka, parkapcsolat, lakas, amit ember csak kivanhat maganak. Egy alom.

Na de kezdjük az elejen, azert kicsit arnyalnom kell a kepet.

A munkat egyedül, otthonrol, budapesti hazikonk kis leanyszobajabol talaltam. Szüleim legnagyobb megdöbbenesemre nem döbbentek meg, amikor közöltem, hogy Becsben keresek munkat. Szerettek, hogy ott vagyok velük, rendkivül szoros a kapcsolatunk, mi egy igazi kics csapat vagyunk, akik minden esetben szamithatnak egymasra. De ök is belattak, hogy a pici lany, mar felnött, önallo leny, nem kötözhetik magukhoz.

Tudatosan keszültem az uj eletemre, olyan munkat akartam, ahol biztositott a lakahatas is. A munka mellett tarsat is kerestem, es talaltam is valakit, aki honapokon keresztül kitartoan de kedvesen a tavolbol tamogatott, nem volt sosem ramenös, vagy nyomulos. Ki kell mondanom: el voltam ajulva. Ez egy tündermese.

Amikor megerkeztem uj eletembe, talalkoztunk, immaron masodszor (ö egyszer eljött Budapestre, nagyon kellemes volt vele a delutan). A becsi talalkozasunkkor is nagyon kedves, udvarias, nem ellenszenves volt. Egyertelmü volt, hogy egy par leszünk.

Sajnos nem illettünk össze, fel ev utan elvaltak utjaink. Akkor persze nem igy gondoltam, de a szivem melyen tudtam, hogy ez igy volt jo. Nem tudtam volna sokaig a kapcsolatban elni. Ö ezt latta, en mivel annyira tapasztalatlan voltam, foggal-körömmel ragaszkodtam hozza, hogy együtt legyünk.

A munka az elejen pokol volt. Egyedül, külföldön, idegen nyelven, olyan munkat, amit en meg korabban nem csinaltam, a kollegak is külföldiek, minden, minden uj, uj helyzet, uj elet. Minden uj.

De megcsinaltam! En egyedül, külföldön, idegen nyelven, olyan munkat, amit meg en korabban nem csinaltam, külföldi kollegakkal. MEGCSINALTAM, EN EGYEDÜL MEGCSINALTAM ES BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA

Sokat sirtam, soha nem sirtam meg ennyit. Minden alkalommal ugy hivtam fel a szüleimet, hogy siras utan megmostam az arcom, a tükörbe mosolyogtam, nagy levegöt vettem, hogy ne erezzek a hangomon, hogy sirtam.

Folyt. köv.

Megosztás a facebookon

Jelenlegi allapotom

Nevem: Eva

Csaladi allapotom: kapcsolatban, remelhetöleg igy is marad, ha A. is igy akarja, de lehet, hogy jobb lenne, ha vege lenne.

Lakhelyem: valahol Ausztriaban, jelenleg

Lelki allapotom: szerelmes, zavarodott, szomoru, remenykedö, remenyvesztett, uj kihivasokra nyitott, a valtozasokat aggodva varo, szeretnem, hogy a negativ jellemzöim vegre pozitivak legyenek

 

Nem divatbol csinalok semmit. Amikor kijöttem Ausztriaba engem nem az aggaszto gazdasagi helyzet üzött, mint altalaban a magyar vagy kelet-europai embereket. Engem az ujrakezdes lehetösege hajtott. Szegyen, nem szegyen, 32 eves koromig a szüleimmel laktam. Igen, kenyelemböl, igen azert, mert anyagilag igy volt egyszerübb, a munkahelyem a közelben volt. A munkam erdekes volt, anyukam fözött, en segitettem otthon takaritani, a kertben, mint egy jo gyerek. De 32 evesen az ember mar nem gyerek. Tehat minden süppedösen, puhan kenyelmes volt, de nem normalis. Egy 32 eves felnött ember nem a szüleivel el es varja, hogy apu, anyu kiszolgalja, en meg nem vagyok olyan, aki ezt elvarja.

 

Ereztem, hogy valtoztatnom kell. Meg kell mentenem magam. 32 evesen nem voltam önallo. Ez most, 4 evvel kesöbb valtozott. Ehhez az kellett, hogy uj eletet kezdtem. Vilagossa valt szamomra, hogy a varos masik feleben nem lenne ugyanaz, mert a szüleim tul közel lennenek, tul nagy lenne a vonzas, csabitas.

 

Az egyetlen ertelmes megoldas tehat a külföld lett. De azert nem vagyok en annyira bator, egy szomszedos orszagnal messzebbre nem akartam menni. Nemetül 5. osztalyos korom ota tanulok (szerettem volna tanulni, ha ezt a magyar idegennyelvi oktatas megengedte volna). De termeszetesen volt meg mit fejleszteni rajta. Egy idegen nyelvet csak idegen nyelvi környezetben tud igazan jol elsajatitani az ember.

 

Ejt nappalla teve keresgeltem a nekem megfelelö allaslehetösegeket. Ennyi energiat mar regen ereztem magamban. Ennyire soha nem koncentraltam meg. Koncentraltan, tudatosan, celtudatosan kerestem. Csak szallodai recepcios allast palyaztam meg.

Amit tudni kell az osztrak allaskeresesröl:

- minden allashirdetesben meg van adva, hany oras (reszmunkaidö, teljes munkaidö) munkarol van szo

- minden allashirdetesben fel van tüntetve a fizetes

- minden allaslehetöseget, megüresedett poziciot meg kell hirdetni

- minden esetben kap az ember valamifele visszajelzest, ha mast nem egy negativ valaszt

 

Ezzel szemben a magyarorszagi probalkozasaim totalisan sikertelenek voltak. Semmifele visszajelzest nem kaptam, ha igen, es vegre volt egy allasinterjum ott hamar kiderült, hogy 1.) nem bejelentett allasrol van szo 2.) a fizetes annyi lenne, amennyiböl nem is ertettem ki tud megelni, akar egy csaladot eltartani, szamlakat befizetni, emellett sporolni, egyaltalan elni?

Eleg meglepö modon, kaptam allast almaim varosaban, Becsben. Ha nem is egy alommunka volt (nekem az), vegre önallo lehettem.

Elkezdtem elvezni az eletet, az önallosagot, varost neztem, dolgoztam, lett egy parkapcsolatom is, egyszerüen ELTEM.

Megosztás a facebookon