Az osztrak eletem kezdete

Tehat ott tartottam, hogy a kezdet nagyon euforikus volt. Latszolag tündermese. Munka, parkapcsolat, lakas, amit ember csak kivanhat maganak. Egy alom.

Na de kezdjük az elejen, azert kicsit arnyalnom kell a kepet.

A munkat egyedül, otthonrol, budapesti hazikonk kis leanyszobajabol talaltam. Szüleim legnagyobb megdöbbenesemre nem döbbentek meg, amikor közöltem, hogy Becsben keresek munkat. Szerettek, hogy ott vagyok velük, rendkivül szoros a kapcsolatunk, mi egy igazi kics csapat vagyunk, akik minden esetben szamithatnak egymasra. De ök is belattak, hogy a pici lany, mar felnött, önallo leny, nem kötözhetik magukhoz.

Tudatosan keszültem az uj eletemre, olyan munkat akartam, ahol biztositott a lakahatas is. A munka mellett tarsat is kerestem, es talaltam is valakit, aki honapokon keresztül kitartoan de kedvesen a tavolbol tamogatott, nem volt sosem ramenös, vagy nyomulos. Ki kell mondanom: el voltam ajulva. Ez egy tündermese.

Amikor megerkeztem uj eletembe, talalkoztunk, immaron masodszor (ö egyszer eljött Budapestre, nagyon kellemes volt vele a delutan). A becsi talalkozasunkkor is nagyon kedves, udvarias, nem ellenszenves volt. Egyertelmü volt, hogy egy par leszünk.

Sajnos nem illettünk össze, fel ev utan elvaltak utjaink. Akkor persze nem igy gondoltam, de a szivem melyen tudtam, hogy ez igy volt jo. Nem tudtam volna sokaig a kapcsolatban elni. Ö ezt latta, en mivel annyira tapasztalatlan voltam, foggal-körömmel ragaszkodtam hozza, hogy együtt legyünk.

A munka az elejen pokol volt. Egyedül, külföldön, idegen nyelven, olyan munkat, amit en meg korabban nem csinaltam, a kollegak is külföldiek, minden, minden uj, uj helyzet, uj elet. Minden uj.

De megcsinaltam! En egyedül, külföldön, idegen nyelven, olyan munkat, amit meg en korabban nem csinaltam, külföldi kollegakkal. MEGCSINALTAM, EN EGYEDÜL MEGCSINALTAM ES BÜSZKE VAGYOK MAGAMRA

Sokat sirtam, soha nem sirtam meg ennyit. Minden alkalommal ugy hivtam fel a szüleimet, hogy siras utan megmostam az arcom, a tükörbe mosolyogtam, nagy levegöt vettem, hogy ne erezzek a hangomon, hogy sirtam.

Folyt. köv.

Megosztás a facebookon