Mint mar irtam, korabban soha nem akartam külföldön dogozni, nem jutott eszembe. Több okom Volt, ennek a döntesnek a meghozatalara.

1. nem Volt normalis parkapcsolatom, csak felületes kapcsolataim voltak. Nem szokvanyos, a szonak annak az ertelmeben, hogy nem voltak szokaso együttjaros, közös programos kapcsoltos. Csupan testi kapcsolatok voltak. Internetes ismerkedessel is probalkoztam, de vagy a ferfi vagy az en oldalamrol valami nem stimmelt. Par randiig jutottunk. Tehat a szerelmi eletem a 0-hoz tendalt.

2. Volt egy munkahelyem, amit kedveltem. Mar tudtam, ismertem minden reszet, nem tudott ujat mutatni. Elmentem dolgozni, dolgoztam, hazamentem es masnap ugyanez Volt. Se több, se kevesebb, nem adott semmit a munka a fizetesen kivül. A fizetes atlagos Volt, de szellemileg nem jelentett nagy kihivast a szakmam. Tehat valtani szerettem volna.

3. A munkavaltas nem ment zökkenömentesen. Annak ellenere, hogy 2 nyelven beszelek, diplomam van, szakmai tapasztalattal rendelkezem, fiatal vagyok. Ha 200 helyre nem küldtem el a palyazatomat, akkor 1-re Sem. Valasz alig alig jött vissza. Ha vegre jött vegre egy allasinterju ketfele tapasztalatom Volt: vagy nem akartak bejelenteni, es majd zsebbe megkapom a fizetesemet, vagy olyan fizetest ajanlottak, amiböl keptelenseg megelni.

4. Az elet a szüleimmel nagyon kellemes Volt, de nem normalis, hogy 32 evesen a szüleimmel eltem.

 

Megosztás a facebookon